 |
| Kiadó:Könyvmolyképző Kiadó Kiadás éve:2010 Terjedelem:480 oldal Sorozat:Graceling #1 |
„Katsa garabonc egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek,akik különös képességgel születtek.Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben,a halálosztásban mutatkozott meg;nyolcéves kora óta tudja,hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni.A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne,de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel,Katsa még nem sejti,hogy élete fordulóponthoz ért.Nem számít arra,hogy Pongor a barátja lesz.Nem számít arra,hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról –a legkevésbé pedig arra,hogy egy távoli földön lappangó,rettenetes titok közelébe kerül…”
Véleményem:Az írás elkezdése előtt kb.20 perccel fejeztem be.Először csak ültem és elmélkedtem a történteken.Így ment ez egy jó ideig,míg nem bekapcsoltam a gépemet,és el nem kezdtem írni.
A történetre ismét csak ennyit
tudok mondani:IGEN!Ebbe a könyvben minden benne volt,amit szeretek:Különleges
képességek,harc,szerelem,megvilágosodás,és sok-sok titok.Ismét egy olyan
sztori,amiben ismét egy olyan lány van a középpontban,aki képességének
köszönhetően kiváló
harcos.Még az is tetszett ebben az egészben,hogy a szemük színéről lehet felismerni a
garaboncokat.
Ugye,az alap sztori az,hogy Katsa
egy uralkodói családból származó garabonc harcos,aki nem túl szerencsés sorsa miatt
az elég kegyetlen és igazságtalan nagybátyjánál(aki történetesen király)kel
élnie,és annak megbízatásait teljesítenie.Szerensée ott van neki az unoka
testvére,Raffin,-akivel nagyon jó a kapcsolatuk-és még egy két ember,aki a
segítségére van,és akik nem félnek tőle.
Ez mind nagyon szép és jó….és
tetszik is!a karakterek nagyon tetszenek(főleg Raffin).Elég jól kivannak dolgozva a királyságok.Az
elején azon kaptam magamat,hogy nem tudtam éppen kiről,melyik országról,helyről van szó.Később persze belerázódtam.
Az egész történetben levő cselekvés
és bonyodalom szálának az eleje már a kezdetekben ott volt.Már az elején
is Teafű herceget akarják kiszabadítani,ami által
Pongor(Zöldellő Nemesamarilla herceg) találkozik a lánnyal.
Végig nagyon jól megy a cselekvés.Pörgősen és érdekesen.
Csak 2 dolog van,ami kisé fura,és
nem nagyon tetszik:
1,A furcsa nevek:Teafű herceg…jól
van,nem olyan vészes.Égkék herceg…még ez is elmegy.De a Zöldellő Nemesamarilla
már sok volt.Komolyan mondom,először azt
hittem,hogy félre olvastam.Miután tizedszere is újra olvastam,úgy elkezdtem
rajta röhögni,hogy leestem a székről.Még jó,hogy a könyv további részeiben Pongornak nevezik.
2,Bár ez nem nagy dolog,de nekem
nem lett befejezve.Nekem csonka maradt.Nem tudjuk,hogy mit csinált végül
Katsa,és kinek mi lett a sorsa.
Ezeket leszámítva semmi bajom
vele.Bátran ajánlom figyelmetekbe.
Összességében:9/10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése