Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Kiadó:Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve:2014
Terjedelem:216 oldal
Sorozat:-

"Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban. Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad. Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát. Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű, hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus, hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az                                                  elfogadásról és a feltétlen szeretetről."

Véleményem:Ez a második könyvem az írónőtől.Először az Oh,boy!-t olvastam,ami nagyon nagyon tetszett,ezért mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet is.Jól tettem.

Őszintén szólva,az első pár oldal után megfordult a fejemben,hogy lehet hogy nem fog ez a könyv tetszeni.A szereplők,a témája miatt.Aztán elérkeztem odáig,hogy a képbe jön Enzo,Aria,Corentin és Emmanuel. Legfőbbként Enzo miatt kezdett egyre jobban érdekelni a könyv,mert ő egy igen fontos,és remekül megtervezett karakter.Na meg aztán a többieket is jobban meg akartam ismerni,és kíváncsi voltam,hogy mi lesz a történet vége.
Enzo már az elejétől fogva a kedvenc szereplőm volt,igazából megindokolhatatlan okokból.Tényleg,fogalmam sincs miért szerettem annyira.Ariat is szerettem.Kedves volt,és szimpatikus.Emmanuelt a kezdetektől nem bírtam.Nekem nagyon ellenszenves és idegesítő volt.Corentinről nekem valamiért folyton kicsi Neil jutott az eszembe(Scott Pilgrim kivételes átlagélete).Sutyit szerettem,mert olyan aranyos volt,és jópofa.Kléber nekem olyan semmilyen volt,nem szerettem különösebben,de nem is utáltam.

A cselekmény több szálon is fut:az egyiken Sutyit követhetjük figyelemmel,valamint Púpák urat,a másikon Enzot,és a reménytelennek tűnő próbálkozásait olvashatjuk,és van,ahol Kléber magánügyeit,és barátnőszerzésén mosolyoghatunk vagy éppen szörnyülködhetünk.
Egyébként ez a Pupák uras dolog tetszett.Mármint amikor Pupák úr beszélgetett Sutyival,ahogy rávette a csínyekre,ahogyan az érzelmeit kifejezte.

Ez egy nagyon jó könyv.Elgondolkodtató,szórakoztató,és valamelyest tanulságos is.
Elmeséli,hogy egy különös testvérpár,pontosabban az egyik tagja,milyen hatással van a négy,nem éppen példaértékű életet élő fiatalra,hogyan barátkoznak meg a Pupák úr nevű plüss nyúllal,és hogyan változtatja meg őket ez az egész változás..Annyit elmondhatok,hogy jó útra térnek,és a jó irányba haladnak.


Remek történet,remek szereplőkkel,remekül megírva.Kell ennél több?
Én csak ajánlani tudom,én nagyon szerettem.Csak ajánlani tudom mindenkinek,aki szívesen olvas ebben a témában.

Összegezve:9/10

Read More

Marie-Aude Murail:Oh,boy!

Kiadó:Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve:2014
Terjedelem:192 oldal
Sorozat:-

 "Hihetetlenül finom humorba csomagolt, napsugaras derűvel átszőtt, megrendítő történet. Mert az élet már csak ilyen.
Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól.
A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül.
A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival.
A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul... Ja igen! És ez a két                                                     személy ki nem állhatja egymást."

                                                     Cselekményleírást tartalmazhat!

Véleményem: Igazából ilyen témájú,vagy ehhez hasonló könyvet én még nem igazán olvastam.Kicsit féltem attól,hogy nem nagyon fog tetszeni,esetleg nyomasztó vagy nem az én ízlésemnek való történet lesz.Szerencsére tévedtem,és nagyon nagyon tetszett.

Siméon egy vékony,magas,"intellektuálisan koraérett",tizennégy éves kora ellenére már az érettségijére készülő fiú.Nem túl népszerű,viszont valóban nagyon okos,és szereti a testvéreit.Nem az a viccelődős fajta,sőt,van amikor (ha nem is önszántából) leszól más embereket,esetleg felhívja a figyelmüket egyéb hiányosságukra.Viszont ami a legfontosabb,hogy szereti  a testvéreit,és vigyáz rájuk amikor csak tud.

Morgane (ha szabad ilyet mondani) kicsit csúnyácska kislány,aki ugyan csak nagyon okos.Szegény igazi középső gyerek,általában a felnőttek nem foglalkoznak vele,észre sem veszik.

Venise egy igazi álom kislány:szőke hajú,kék szemű,tündéri lányka,aki elég érdeklődő,és mindenki szereti.

Bart,a gyerekek féltestvére egy igencsak nemtörődöm,viszont jóképű,viszonylag fiatal,meleg férfi.Ő volt az,aki jóban volt,és próbált segíteni Aiméenek,aki pedig Bartnak segített azzal,hogy párszor eljátszotta,mintha a ő lenne a gyerekek anyja.

Josiane,a fél-féltestvér férjes,jómódú nő,akinek minden álma az,hogy gyereke lehessen.Ugyan akkor féltékeny,és utálja Bartot.

Az elején,miután kiderült,hogy a gyerekeknek van egy féltestvére (Bart),és egy fél-féltestvére(Josiane) ,azonnal megkeresik őket.Igen ám,csak hogy egyikőjüknek sincs kedve befogadni őket.Pontosabban,egyikőjük az elején csak a kis Veniset lenne hajlandó befogadni.

Sok nehézség,nyűg,felelőtlenség,és veszekedés után viszont mind a ketten rájönnek,hogy mégiscsak a testvéreik,és hogy valóban szeretik őket.

Igazából ebben a történetben nemcsak az árvaságra jutott gyerekek sorsa,élete,és Siméon betegsége a megrendítő,hanem ott van még a családon belüli erőszak is,ami a szomszéd Aimée és férje közt van.

Spoiler!

Bár elég rossz dolog ha egy ember meghal,de Amiée férjének halála csak megoldotta ezt az erőszakos helyzetet,és így nyugalomban maradt a kisbabájával együtt.

Spoiler vége!

A csupán 190 oldalas terjedelméhez képest minden benne van.

Egyszerre volt szomorú és nevettető,megható és szánalomra méltó.

Nagyon nagyon tetszett a könyv.Tényleg.Valóban nagyon humoros,de egyben megrendítő volt.

Nagyon szórakoztató volt,és őszintén,minél több embernek el kéne olvasnia,mert tanulságos is volt.

Ezt a könyvet mindenképpen csak ajánlani tudom!

Összegezve:10/10

Read More