Published január 06, 2018 by Haradel with 0 comment

Juan Diaz Canales - Juanjo Guarnido: Blacksad- Árnyak között

Kiadó: Pesti Könyv
Eredeti kiadás éve: 2010
Terjedelem: 52 oldal
Sorozat: Balcksad 1.
Véleményem:  

Képregény? 
A sötét borítón egy világítóan zöld szemű macska cigarettázik? 
Kell ez nekem? 
Naná!

A történet középpontjában egy macskabőrbe bújt nyomozó áll, aki egykori kedvesének gyilkosa után nyomoz.

A cselekmény egyszerű, rövid, és nem mutat újat. Ez egy hagyományos regénynél igencsak negatív dolog, azonban ennek a képregénynek közel sem ez az érdemi része. Műfajához mérten a rajzokban rejlik a lényeg, amik pedig gyönyörűek. Csodálatos a kivitelezés, a képek részletekbe menően pontosak és precízek, egy igazi mestermű ez a kötet. Minden képkockát hosszú percekig méregettem és nézegettem, annyira megragadták a tekintetemet.

A karakterek remekül vannak párosítva a különböző állatfajokkal; A német juhász mint rendőrfőnök, a gorilla mint testőr, a patkány mint lecsúszott besúgó…mind remekül összeillenek. Bár a szereplőknek állatformájuk van, mégis úgy mozognak, úgy beszélnek mint az emberek. Tulajdonképpen mind mind állatfejű emberek.

Lenyűgöző képregény, amit mindenkinek érdemes megcsodálnia. Garantáltan nem lehet neki ellenállni!

Összegezve: 9/10
Read More
      edit
Published december 31, 2017 by Haradel with 0 comment

Az idei év kedvencei

December végén az emberek összegzik, és értékelik a maguk mögött hagyott évet, ami során kiderül, hogy az esetleges rossz dolgok mellett jelen volt számos kellemes, vagy akár felejthetetlen élmény is.
Én is átgondoltam az elmúlt hónapok eseményeit, és kiválogattam a legjobb olvasmány-, valamint filmélményeimet. 

Könyvek

Először a könyvekkel kezdeném. Idén körülbelül 52 könyvet olvastam el. Ezek különböző műfajok, stílusok, korok képviselői, mégis kiválasztottam közülük öt darabot, amik a legjobban tetszettek.


Takami Kósun: Battle Royale
A Battle Royale már régóta a kívánságlistámon volt, amikor egy véletlen folytán megpillantottam a könyvesbolt polcán.
Kétségkívül ez volt az egyik legnyomasztóbb és legmegrázóbb olvasmányélményem idén, és arányaiban talán ezt olvastam el a leghamarabb.
Annyi biztos, hogy maradandó élményt nyújtott, amit nem felejtek el egyhamar. 




J.K. Rowling: Átmeneti üresedés
Ezzel a történettel először a TV-n keresztül találkoztam. Nem tudtam pontosan, hogy mit nézek, de amit láttam, az felkeltette az érdeklődésemet.
Jó volt egy ilyen realisztikus regényt olvasni a sok földöntúli sztori után. Remek cselekmény, remek szereplők. Emelem kalapom az írónő előtt!





Stephen King: Tortúra
A Tortúrát is először filmen láttam. Nagyon tetszett, hiszen Kathy Bates vérfagyasztó játékával borzongatja és a képernyő elé szegezi a nézőt.
A könyvtől nem vártam sok újat... az elején. Ahogy haladtam vele, egyre jobban éreztem, hogy még a filmnél is többet ad, sokkal nyomasztóbb mint a mozgóképes változata. Amit a filmben nagyon durvának tituláltam, az a könyvben más, és sokkal rosszabb volt. 
Egy szó mint száz, ez is egy jó példája Stephen King zsenialitásának.



Margaret Atwood: Alias Grace
Ez az első Margaret Atwood könyvem, de biztos hogy nem az utolsó. Grace története igazán érdekes. Az írónő egy hiteles és nem túl kecsegtető korrajzot fest a 19. század első feléről. Szinte letehetetlen olvasmány, ami elejétől a végéig fenntartja az olvasó érdeklődését.







Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Az esetek többségében nem szoktam szeretni sem a kötelező olvasmányokat, sem a drámákat. Ez a mű viszont teljesen magával ragadt. A bosszú témájának valamint a megbocsátás kérdésének ilyen elrugaszkodott történetbe való helyezése az író zsenialitására utal.
Ezzel mindenképpen megszerettem Dürrenmattot, és kétség kívül ő lett az egyik kedvenc 20. századi drámaíróm.






Filmek

Idén is sok filmet láttam, újakat és régebbieket egyaránt. Most a legjobban tetsző idei megjelenésű filmeket válogattam össze.

Tűnj el! (Get Out! )
Jordan Pele rendezői debütálása nagyon jóra sikeredett. A Tűnj el! egyszerre hátborzongató és vicces, emellett társadalmi szatíra és a rasszizmus a fő összetevője a filmnek. Az elejétől kezdve jól adagolja a feszültséget, és remekül készíti elő a végkifejletet.
A történetvezetés mellett a színészi játékban sincs kivetnivaló, már az első percekben elfogja az embert a "valami nincs rendben" érzés. Bár sokan horrornak titulálják, én mégis bárkinek -aki kíváncsi rá- szívből ajánlom.



Lego Batman- A film (The Lego Batman Movie)
A Lego kalandot nagyon szerettem (és Batmanért is odavagyok), így izgatottan vártam a következő részt.
Még mindig csodálom a készítőket ( és egyébként minden stop-motion filmnél így érzek) amiért ennyi energiát és időt belefektetnek ezen filmek elkészítésébe, és ilyen csodákkal ajándékoznak meg minket.
A kivitelezése ennek a mozinak is fantasztikus, a sztorit, a cselekményt és a párbeszédeket pedig imádom. Minden olyan Batmannel kapcsolatos logikai bakit és kérdést felvet, és egyben ki is figuráz, ami valószínűleg sok ember fejében megfordult. Poénban és humorban bővelkedik, és nagyon jól esik megnézni.

Nyomd, bébi, nyomd (Baby Driver)
Edgar Wright filmjeiért már jó ideje odavagyok. Műveiben a remek humor és a dinamikusság fog meg rendszeresen. Itt se történt más. A Baby Driver egy száguldással és fékcsikorgatással telenyomott akciófilm, aminek a képsorai, jelenetei és a szereplők apró mozdulatai tökéletesen össze vannak hangolva a zenékkel, amik pedig fantasztikusan vannak összeválogatva.


Logan
(Cselekményleírást tartalmazhat! )
Amikor tömegével jönnek ki az újabbnál újabb szuperhősös filmek (több-kevesebb sikert aratva), akkor szinte felüdülés egy ilyen újszerű, rendhagyó gyöngyszemet megnézni.
A Logan sokkal mélyebb, érzelmesebb, ugyanakkor durvább és bevállalósabb mint egy átlagos darab a műfajból.
 A vad és szinte halhatatlan mutánson is meglátszik az idő múlása, és magányos személyiségét egy óvó "apáéra" cseréli.
Roszomák mindenképpen egy hozzá nagyon méltó filmet kapott, és méltó búcsúztatása egy ilyen nagy múltú karakternek.

Dunkirk
A valós eseményeket feldolgozó háborús dráma, a Dunkirk az év egyik legjobb filmje.
A három síkon játszódó történet hihetetlenül nyomasztó, és lelkileg sokkoló a néző számára. A film elejétől a végéig lehet érezni a feszültséget, amit csak növel Hans Zimmer zenéje.
A felvételek gyönyörűek, a színészi játék pedig kifogástalan. Minden szereplőn érezni lehet a reménykedést, a hazavágyást, ugyanakkor a félelmet és a teljes összeomlás közeledtét.
Remek film egy tragédiáról, újszerű megközelítésből.


Vademberek hajszája ( Hunt for the Wilderpeople) 
Ez az Új-zélandi road movie teljesen a szívemhez nőtt. A kövér gyerek és a mogorva öregember kalandja nagyon humoros, jópofa és szívmelengető. A felvételek és a táj gyönyörű, a szereplőket pedig nem lehet nem szeretni. Taika Waititi ismét egy remek és egyedi filmet rendezett, amit mindenkinek érdemes megnéznie.
Ricky Baker nevét pedig jó ideig nem fogom elfelejteni.





Ez lenne az én kis év végi összesítésem, remélem jövőre még hosszabb lesz a lista.
Addig is mindenkinek könyvekben és filmekben gazdag boldog újévet kívánok! :)
Read More
      edit
Published november 03, 2017 by Haradel with 0 comment

Thor: Ragnarök


Rendező: Taika Waititi
Szereplők: Chris Hemsworth, Cate Blanchett, Tom Hiddleston, Tessa Thompson, Mark Ruffalo, Jeff Goldblum, Idris Elba, Karl Urban, Anthony Hopkins
Megjelenés éve: 2017
Játékidő: 130 perc

Thor elveszti pörölyét, majd elfogják az univerzum egy távoli pontján. Próbál visszajutni Asgardba, hogy megmentse a népét a Hela által előidézett Ragnarök pusztításától. Addig is túl kell élnie egy gladiátorharcot a Nagymester bajnoka ellen.




Véleményem
A 2011-ben készült Thor című film egy elfogadható, nézhető kezdése volt a sorozatnak, és bizonyos jeleneteire még most, évekkel az utolsó megtekintése után is emlékszem. A folytatásáról, a Thor: Sötét világról ez sajnos nem mondható el: középszerűre és felejthetőre sikeredett. Ezek után kezdetben nem is izgatott az új film híre. Azonban a rendező választás miatt kíváncsi lettem rá. Taika Waititi (Hétköznapi vámpírok, Vademberek hajszája) igazán különleges stílussal rendelkezik, sajátos humora van, amit én személy szerint nagyon szeretek. Éppen ezért kíváncsiságtól hajtva ültem be a moziba.

Ez a rész teljesen más mint az előző kettő. Mind hangulatban, mind látványban sokkal színesebb és izgalmasabb azoknál. A képi világ megkapó, és még az is,amit az előzetest látva giccsesnek könyveltem el, a filmben igazán klasszul fest. A soundtrack is szuper, sokat ad a nagy egész atmoszférájához.


A film fő újdonsága a humorosság. Már a legelső jelenettől kezdve ontja magából a poénokat és a komikus jeleneteket. Van egy-két beszólás, ami szerintem kevésbé vicces, és feleslegesnek tűnik, de alapvetően nagyon betalálnak az élcelődések, a szellemes megjegyzések és az adott helyzet miatt szórakoztatóvá váló szereplők.

Karakterek terén is észlelhetők a változások. Thor végre nemcsak egy nagydarab, gőgös istenke, hanem kezd igazi vezetővé válni. Loki egy menthetetlenül számító személy, de most megismerhetjük a jó oldalát is. Hulk kifejezetten szerethető, a Thorral való piszkálódása pedig mulattató. A régi,unalmas mellékszereplőket újak váltották föl. Közülük Valkyrie a legkiemelkedőbb, akinek a személyében egy nagyon badass női karakterrel ismerkedhetünk meg. Hela, a halál istennője sajnos nem lett túl emlékezetes főgonosz.
A színészek játékában nem találtam kivetnivalót, Jeff Goldblum pedig elképesztő a Nagymester szerepében. Kétség kívül a film egyik legemlékezetesebb szereplője.

Összességében nekem ez a film meglepetés volt, és örülök, hogy megnéztem. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akár tetszettek az előző Thor filmek, akár nem.
Egy jó tanács: bár nagyon hosszú a stáblista, de érdemes végig várni, mivel két plusz jelenettel is kedveskednek a készítők.

Összegezve: 8/10

Előzetes:

                
Read More
      edit
Published október 29, 2017 by Haradel with 0 comment

Mary E. Pearson: Az árulás szépsége

Kiadó: GABO
Eredeti kiadás éve: 2016
Terjedelem: 630 oldal
Sorozat: A Fennmaradottak krónikái 3.
Figyelem! A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat!

"Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg. 

A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt. 

Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét."





Véleményem: Ismét eljött az idő, hogy búcsút intsek egy világnak. A sorozatoknak ez az átka. Mire megszeretem, addigra el is kell engednem.

A kapcsolatom A Fennmaradottak krónikáival nem indult tökéletesen. Az árulás csókjával a szépen felvezetett csavar ellenére sem voltam teljesen elégedett, Az árulás szíve pedig szokványos második részként hatott rám, és csak néhány apró részlet maradt meg belőle mire neki láttam a befejező kötetnek. Most pedig Az árulás szépsége kellemes csalódást nyújtott.
Rögtön az előző rész függővégének folytatásával kezdődik a könyv.
Lia túlélte sérüléseit, de nem sikerült elpusztítania a gonoszt. Mindenképpen haza akar menni megvédeni az otthonát, emiatt azonban szembe kerül Rafe-fel. A háború közeleg, miközben régi sérelmek és sötét titkok kerülnek felszínre. Lia feladata, hogy ezeken felülemelkedve megállítsa az ellenséget, és bár áldozatok árán, de megmentse a birodalmat. 

Először is a szereplőkről szeretnék szólni. Lia soha nem tartozott a kedvenc női főszereplőim közé. Nem tartottam szimpatikusnak, sőt, néha kifejezetten idegesített. Most viszont végre megkedveltem. Nagyon sokat fejlődött. Egy felnőtt, érett vezető lett belőle, aki átlátva az embereken és leküzdve a nehéz helyzeteket hatalmas dolgot vitt véghez. Rafe is nehéz helyzetbe kerül, és nagy feladat hárul rá, de Lia iránti érzéseit semmi sem gátolhatja. Kadent igazából eddig is kedveltem, és bár Pauline nem volt a szívem csücske, ő is pozitív irányban változott meg. Jeb, Sven, Tavish és Orrin pedig egészen a szívemhez nőttek.
A kezdetek során fellépő nem túl szokványos szerelmi háromszög egyik csúcsa levált időközben. A Kaden és Lia közti kapcsolat átalakult, már nincs szó szerelemről, de kialakult köztük egyfajta kötelék, ami igen erős.

A történet folyása kezdetben egészen egyenletes, és bár néha kicsit lankadt a figyelmem, de alapvetően izgalmas volt. A végén pedig csak kapkodja a fejét az ember, annyira eseménydús és pörgős a cselekmény. Mégis, mindezek ellenére sem éreztem katarzist, nem rágtam le a körmeimet izgalmamban és nem ért hatalmas meglepetés a végén.

Ami nagyon tetszett, az a Morrighan múltját bemutató elbeszélés volt. Nagyon jó, hogy ezt is tartalmazza a könyv, és az elmúlt idők eseményeibe is bepillantást kaphatunk.

Összességében tetszett, befejező kötetnek kifejezetten jó. Nem bántam meg, hogy megismerkedtem ezzel a világgal, és nyugodt szívvel ajánlom az érdeklődőknek.

Összegezve: 8/10
Read More
      edit