Jennifer E. Smith :Vajon létezik szerelem első látásra?

Kiadó:Maxim Kiadó
Kiadás éve:2012
Terjedelem:276 oldal
Sorozat:-

"Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.

A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá."

Véleményem:Amikor először láttam,kissé megijedtem a címétől.Nem foglalkoztam a könyvvel egészen addig,amíg meg nem kaptam ajándékba.Rögtön el is kezdtem olvasni,mondván,úgyis rövid,hamar túl vagyok rajta.Amikor pedig a végére értem,rájöttem,hogy mekkora hülyeség volt a címe alapján megítélnem a könyvet.

Őszintén,erről most nem tudok sok mindent írni.
Tetszett a történet.Nem volt se erőltetett,se csöpögős.Egészen különös volt ez a jelen idei E/3 és hogy végül is visszaemlékezésekből ismerhetjük meg Hadley életét.Érdekes volt hallgatni olvasni a lány és az apja közti kapcsolatot,hogy hogyan távolodtak el egymástól,és hogy Hadley haragja hogyan kezd elpárologni a felismerés,és "megvilágosodás" után.
A végére megbékél,és rájön,hogy még mindig nagyon szereti az apját,és hogy ő mindig ott van neki.

A másik fontos dolog,hogy megismerkedik Oliverrel. Hadley szerencsétlenül lekési a repülőt,ezért csak a következő járattal tud Londonba menni.A repülőtéren találkozik a fiúval,aki ugyan azzal a járattal megy,sőt,majdnem egymás mellett is ülnek.
Szépen lassan megismerkednek,bár Oliver nem mond túl sokat a családjáról.Nem akar beszélni az apjával való viszonyáról,és igazából azt se mondja meg,hogy milyen alkalomból megy haza.Végül Hadley magától rájön,és az esküvői fotózásra ügyet se vetve a fiú után megy,aki mindent elmond neki.Ezek után pedig a lány rájön,hogy saját maga zárta el magát az apjától,és hogy megtud neki bocsájtani.

Olivert nagyon szerettem.Kedves,okos,vicces és jóképű.A tökéletes fiú.Segít Hadleynek hogy legyőzze a félelmeit.Megérti,és vigasztalja a lányt,miközben próbálja kicsit észhez téríteni,az apjával kapcsolatban.

Maga a történet jól meg van írva,az ötlet tetszett,és eléggé elgondolkodtató.Mert tényleg,ahhoz képest hogy egy romantikus ifjúsági regény,elég nagy igazságok vannak benne.Számomra a legjelentősebb az volt,hogy melyik a rosszabb: Ha örökre elvesztünk valakit,vagy ha cserben/elhagynak minket.

Én ezt a könyvet csak ajánlani tudom mindenkinek.Bár nem lett a kedvencem és nem volt tökéletes,de nagyon szerettem,és jó volt olvasni.

Összegezve:8/10