James Dashner: Halálos hajsza

Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 302 oldal
Sorozat: Halandósági elv-trilógia 1.

"Michael szinte minden idejét a VirtNetben tölti, élete kalandok és izgalmas hackertámadások sorozata. Egyre magasabb szintekre jut a számítógépes játékvilágban, a szabályokkal mit sem törődik – miért is törődne, hiszen mind totál értelmetlennek tűnik. Ám egyes szabályoknak nagyon is jó oka van: bizonyos műszaki fejlesztések illetéktelen kezekben rendkívül veszélyesek lehetnek. És a veszély valóra is válik. 
Michael egy napon sokkoló esemény szemtanúja lesz, melynek élményétől nem tud szabadulni. Egyedül van, a szülei elutaztak, a barátai pedig csak a virtuális térben elérhetők. Ekkor a történet még meglepőbb fordulatot vesz: egy szervezet rákényszeríti Michaelt, hogy barátaival együtt kutassa fel Kaine-t, azt a titokzatos hackert, aki nemcsak az egyre szaporodó halálesetekért felelős, hanem a VirtNet fölött is át akarja venni az uralmat. Senki sem tudja, hogy a virtuális világ melyik zugában rejtőzik, és mire képes. Michael, Bryson és Sarah elindul az Ösvényen, amely talán elvezet Kaine-hez. Szörnyű és brutális próbák, lávafolyamok, kozmikus földrengések és öldöklő háborúk között vezet az útjuk. Ezer halál vár rájuk, de csak a virtuális álomban – vagy talán mégsem csupán ott? Ahogy a játék és a valóság határai egyre inkább elmosódnak, úgy lesz a virtuális álomból igazi rémálom…"

Véleményem:  Annak idején Az útvesztő teljesen magával ragadott. Még most is habozás nélkül kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc könyvem. Ezek után már bíztam az író tehetségében és remek történeteiben, így nem volt kérdés, hogy nekikezdjek-e James Dashner új sorozatának. A boltban meglátva és a fülszöveget elolvasva úgy éreztem, hogy be kell szereznem, és rögtön el kell kezdenem az olvasását. Izgatottan és reménnyel telve vágtam neki az olvasásnak, így azonban még rosszabbul esett az, hogy csalódnom kellett a könyvben.

A történet szerint a főszereplő, Michael legtöbb idejét a VirtNetben, egy virtuális világban tölti barátai társaságában. Miután szemtanúja lesz egy öngyilkosságnak, felkeresi őt egy szervezet, és rákényszeríti Michaelt, hogy keresse meg Kaine-t, aki az egyre csak gyarapodó halálesetekért és a VirtNetben történő különös dolgokért felelős. Különböző próbákon kell túljutniuk, miközben a valóság és az álom kezdenek összemosódni.

Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy egy cseppet sem tetszett, de az tény, hogy ez most nem az én könyvem.
Nem fogott meg, nem kötötte le a figyelmemet. Volt, amikor úgy kellett rávennem magamat a folytatására csak mert nem szeretek könyvet félbehagyni. A sok kihívás, feladat ellenére unalmasnak éreztem a cselekményt. Beértem volna azzal, ha csak egy vagy két akadállyal kellett volna szembenézniük, és azok ütős, jól felépített megmérettetések lettek volna. Néha a kevesebb több.
A szereplőket egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Michael, Sarah és Bryson a korukhoz képest eléggé gyerekesen viselkednek. Próbálnak felnőtt módon viselkedni, de ez nem sikerül nekik. 

 A humorosabb részeknél éreztem, hogy vicces akart lenni, de valahogy nem tudtam nevetni a poénokon, nem mosolyodtam el önkéntelenül a szórakoztatóbb jeleneteknél. Nem éreztem őket elég poénosnak, szellemesnek, sőt, inkább erőltetettnek tűntek.

A fogalmazásmód, konkrétabban a párbeszédek idegesítettek. Nem tudom miért, de sokszor nagyon irritált, talán az egyszerűsége miatt.

Volt benne egy-két jobb rész és néhány érdekesebb fordulat, de sajnos a végén lévő csavar nem lepett meg kellőképpen. Emellett a vége nekem kicsit furcsa és olyan semmilyen volt.

Sajnálom, hogy csalódnom kellett benne. A fülszöveg és a név megvett magának, azonban a történetnek ez nem sikerült.

Egyébként nem értem, hogy ennek a könyvnek mégis mi köze van a Mátrixhoz és A tetovált lányhoz

Összegezve: 5/10