Sherry Gammon:Szerethetetlen

Kiadó:Maxim
Év:2013
Terjedelem:404 oldal
Sorozat:Port Fare #1

"A ​​tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó."

Véleményem:Nem vártam sokat ettől a könyvtől,mivel nem is tudtam róla sok mindent.Egy kicsit talán még előítéletes is voltam,amin az sem segített,hogy már kb.a 27.oldalnál úgy voltam,hogy nekem elég lesz ennyi,nem bírom tovább olvasni.Nem volt kedvem még egy „a rossz sorsú,egyszerű lányba beleszeret a különös,jóképű pasi,aki után meg az utálatos pom pom lány koslat” sztorit olvasni.Igazából csak azért folytattam,mert Seth szemszöge valamennyire érdekelt.Ez egy elég jó döntés volt,mert rövid időn belül belerázódtam,és kezdtem élvezni a történetet.

Maggie nem volt számomra túl emlékezetes karakter,nem kedveltem különösebben. Elég idegesítő volt az önfejűsége,és az engedetlensége ami miatt másokat is bajba sodort.Ugyanakkor sajnáltam az életkörülményei miatt,és hogy még az anyjáról is neki kellett gondoskodni úgy,hogy ezért semmiféle köszönetet vagy szeretetet nem kapott.Tényleg borzalmas lehet egy ilyen anya mellett élni.

A fiúk jobban a szívemhez nőttek (mily meglepő),akik mind a hárman jóképűek/nagyon jóképűek/hihetetlenül jóképűek voltak. Colter a jószívűsége és a kis ügyetlenkedései,”kisfiússága”és az orvosi segítségei miatt volt szimpatikus.Seth a kedvességével,humorával,és szeretetével egy főnyeremény.Tényleg mindent megtett Maggiért,védte,gondoskodott róla,és ami a legfontosabb,teljes szívéből szerette. Booker pedig….hát,ő volt a kedvencem.Imádtam a hülyéskedéseit,a beszólásait,melegszívűségét,segítőkészségét és úgy az egész lényét.

Különösebb karakter fejlődés nem volt,senki sem állt át a másik oldalra,nem lettek kedvesebbek,vagy éppen gonoszabbak.A szerelmi szál elég hullámvölgyes volt,egymásra találtak,aztán szétváltak,majd újra egymásra találtak,és voltak pillanatok,amikor már legszívesebben levakartam volna őket egymásról,mert néha kicsit túlzásba vitték.

A drogos szál érdekes,megdöbbentő és durva volt,Alan pedig elég beteg karakter volt.Félelmetes belegondolni,hogy a való életben is vannak ilyen emberek,és bárkire rátámadhatnak akár a legnyugodtabb helyen is.

Összességében nem volt rossz.Az eleje számomra kicsit unalmas volt,de aztán lassan beindultak a dolgok,és egyre izgalmasabb lett a helyzet,a végén pedig szorosan egymást követték az események.Néha nem annyira tetszett az írásmód,de egyébként jó beszólások,megmosolyogtató párbeszédek vannak benne,miközben komoly témát boncolgat az írónő.

Tudom ajánlani,egész jó kis könyv,és most már nagyon kíváncsi vagyok Colter és Booker történetére is. 

Összegezve:8/10