Veronica Roth:A hűséges

Kiadó:Ciceró Kiadó
Kiadás éve:2014
Terjedelem:450 oldal
Sorozat:Divergent #3

"Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek. 
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során."

Véleményem:Nem fűztem hozzá túl nagy reményeket,mégpedig azért,mert már a trilógia második része sem nyerte el annyira a tetszésemet,és erről a befejező kötetről pedig nem hallottam túl jó véleményeket.

Voltak benne változások,hiszen a fő helyszín már nem Chicago,és itt nem volt jelentősége a csoportoknak,sőt igazából nem is igazán volt róluk szó,inkább az nem elfajzottakról és az elfajzottakról volt szó.
Az első,ami feltűnt,az természetesen a fejezetenkénti szemszög váltás volt.Gondoltam,hogy hú de jó lesz,mert én szeretem az ilyeneket,és ez legalább hoz valami újdonságot a könyvebe.Hát ez nem így lett.Tris oldaláról ugye semmi újdonság sem volt,viszont Négyesé...Inkább nem kellett volna.Jó,kíváncsi voltam hogy ő hogyan vélekedik az eseményekről,meg ugye így ő fejezte be a könyv végét,de sajnos a gyengébb,nyálasabb,szenvedősebb felét is megismertem,amire annyira nem voltam kíváncsi,A jó öreg komorabb,keményebb Négyest jobban szeretem.A másik gondom pedig az volt ezzel a módszerrel,hogy nem mindig lehetett tudni,hogy akkor most pontosan kinek a gondolatait halljuk.Mármint mindig a fejezet elején ki van írva a név,de mégis,néha vissza kellett lapoznom,hogy éppen ki beszél.
Négyes-néhány idegesítő dolgát leszámítva-még mindig kedvelt karakter,akit egyszerűen nem lehet nem szeretni.Tris egyre idegesítőbb.Az első részben még nem zavart annyira.A másodikban már legszívesebben megfojtottam volna.Most pedig....most agyonvertem volna egy légycsapóval.Annyira irritálóan idegesítő,és elképesztően szenvedős volt,hogy azt már büntetni kéne.Na meg rengeteg olyan pillanata volt,amin csak szörnyülködni tudtam,mert annyira nem volt az egésznek semmi köze sem a pillanatnyi cselekményhez.

Így nézhettem ki Tris hülyeségeinél

Ami tetszett az egészben,az az volt,hogy az írónő nem félt megölni a szereplőket.Jó,azért többségben sajnáltam őket,de ez legalább felpörgette,és érdekesebbé tette az egészet.A vége pedig többféle érzést is keltett bennem.Annyiból sajnáltam azt a bizonyos szereplőt,mert jobb sor is juthatott volna neki.Viszont örülök is,mivel így egy hatalmas csavar van a végén,ami számomra megmentette a könyvet a teljes lehúzástól.

Úgy az egészet összevetve nem volt annyira borzalmasan szörnyű.Nem tetszett jobban mint a második rész,de annyira nagyon azért nem volt rosszabb nála.

Igazából annak érdemes elolvasnia,aki az eddigi részeken is túl van már,de ne csodálkozzon,hogy ha ennek az olvasása kicsit döcögősebben fog menni.

Összegezve:7/10