James Dashner: Halálos hajsza

Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 302 oldal
Sorozat: Halandósági elv-trilógia 1.

"Michael szinte minden idejét a VirtNetben tölti, élete kalandok és izgalmas hackertámadások sorozata. Egyre magasabb szintekre jut a számítógépes játékvilágban, a szabályokkal mit sem törődik – miért is törődne, hiszen mind totál értelmetlennek tűnik. Ám egyes szabályoknak nagyon is jó oka van: bizonyos műszaki fejlesztések illetéktelen kezekben rendkívül veszélyesek lehetnek. És a veszély valóra is válik. 
Michael egy napon sokkoló esemény szemtanúja lesz, melynek élményétől nem tud szabadulni. Egyedül van, a szülei elutaztak, a barátai pedig csak a virtuális térben elérhetők. Ekkor a történet még meglepőbb fordulatot vesz: egy szervezet rákényszeríti Michaelt, hogy barátaival együtt kutassa fel Kaine-t, azt a titokzatos hackert, aki nemcsak az egyre szaporodó halálesetekért felelős, hanem a VirtNet fölött is át akarja venni az uralmat. Senki sem tudja, hogy a virtuális világ melyik zugában rejtőzik, és mire képes. Michael, Bryson és Sarah elindul az Ösvényen, amely talán elvezet Kaine-hez. Szörnyű és brutális próbák, lávafolyamok, kozmikus földrengések és öldöklő háborúk között vezet az útjuk. Ezer halál vár rájuk, de csak a virtuális álomban – vagy talán mégsem csupán ott? Ahogy a játék és a valóság határai egyre inkább elmosódnak, úgy lesz a virtuális álomból igazi rémálom…"

Véleményem:  Annak idején Az útvesztő teljesen magával ragadott. Még most is habozás nélkül kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc könyvem. Ezek után már bíztam az író tehetségében és remek történeteiben, így nem volt kérdés, hogy nekikezdjek-e James Dashner új sorozatának. A boltban meglátva és a fülszöveget elolvasva úgy éreztem, hogy be kell szereznem, és rögtön el kell kezdenem az olvasását. Izgatottan és reménnyel telve vágtam neki az olvasásnak, így azonban még rosszabbul esett az, hogy csalódnom kellett a könyvben.

A történet szerint a főszereplő, Michael legtöbb idejét a VirtNetben, egy virtuális világban tölti barátai társaságában. Miután szemtanúja lesz egy öngyilkosságnak, felkeresi őt egy szervezet, és rákényszeríti Michaelt, hogy keresse meg Kaine-t, aki az egyre csak gyarapodó halálesetekért és a VirtNetben történő különös dolgokért felelős. Különböző próbákon kell túljutniuk, miközben a valóság és az álom kezdenek összemosódni.

Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy egy cseppet sem tetszett, de az tény, hogy ez most nem az én könyvem.
Nem fogott meg, nem kötötte le a figyelmemet. Volt, amikor úgy kellett rávennem magamat a folytatására csak mert nem szeretek könyvet félbehagyni. A sok kihívás, feladat ellenére unalmasnak éreztem a cselekményt. Beértem volna azzal, ha csak egy vagy két akadállyal kellett volna szembenézniük, és azok ütős, jól felépített megmérettetések lettek volna. Néha a kevesebb több.
A szereplőket egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Michael, Sarah és Bryson a korukhoz képest eléggé gyerekesen viselkednek. Próbálnak felnőtt módon viselkedni, de ez nem sikerül nekik. 

 A humorosabb részeknél éreztem, hogy vicces akart lenni, de valahogy nem tudtam nevetni a poénokon, nem mosolyodtam el önkéntelenül a szórakoztatóbb jeleneteknél. Nem éreztem őket elég poénosnak, szellemesnek, sőt, inkább erőltetettnek tűntek.

A fogalmazásmód, konkrétabban a párbeszédek idegesítettek. Nem tudom miért, de sokszor nagyon irritált, talán az egyszerűsége miatt.

Volt benne egy-két jobb rész és néhány érdekesebb fordulat, de sajnos a végén lévő csavar nem lepett meg kellőképpen. Emellett a vége nekem kicsit furcsa és olyan semmilyen volt.

Sajnálom, hogy csalódnom kellett benne. A fülszöveg és a név megvett magának, azonban a történetnek ez nem sikerült.

Egyébként nem értem, hogy ennek a könyvnek mégis mi köze van a Mátrixhoz és A tetovált lányhoz

Összegezve: 5/10

Read More

James Dashner:Tűzpróba (Útvesztő 2.)

Kiadó:Cartaphilus Kiadó
Kiadás éve:2014
Terjedelem:414 oldal
Sorozat:Útvesztő #2

"Thomas és társai azt gondolták, ha valaki élve kijut az Útvesztőből, akkor visszanyerik szabadságukat, folytathatják korábbi életüket. Ám a titokzatos VESZETT még nem végzett velük. Újabb próba, újabb rémálom vár rájuk.
A Föld felperzselt vidék, melyen zombiszerű gyilkos lények kószálnak. A kormányok eltűntek, a világ anarchiába süllyedt. A remélt szabadság helyett a csapat még kegyetlenebb megpróbáltatásnak néz elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Ebben a világban már nincsenek egyedül - és a többiek csak akkor maradhatnak életben, ha ővelük végeznek. Vérfagyasztó kalandokkal teli útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk. Nincsenek szabályok. Nincs segítség. A tét az életük. Thomasban pedig lassan felébred a gyanú: vajon nem az ő elméjében rejlik a szabadulásuk kulcsa?"

Véleményem: WTF? Ez meg mi a fene volt?Mármint tetszett,de annyira sok furcsa rész volt benne,hogy azt már nehéz volt követni.

Természetesen ebben a részben sincs nyugtuk a fiúknak.Ugyan úgy itt is folyton életveszélyben vannak,sőt,van egy határidejük is,ami alatt teljesíteniük kell a "küldetésüket".

Pár fővel több mint egy csapat új szereplő jön a színre,akik között fontos emberek is vannak.

Az egyik ilyen,az Brenda.
Bár amikor először megjelent,a túlzott nyomulása miatt,mit ne mondjak,eléggé furcsa volt.Viszont lassanként kezdtem vele megbékélni vele.Viszont ezzel ellentétben Teresából elegem lett.Jól van,hogy kénytelen volt ilyen lenni,és ezt csinálni,de azért ez már kicsit túlzás volt.Sajnáltam Thomast,hogy ennyi mindent át kell élnie,és hogy önkéntelenül is ennyire bízott a lányban.
Visszatérve az új szereplőkhöz,Arisra nem tudok mit mondani.Nem volt számomra szimpatikus,és azért volt iránta utálatom,de annyira azért nem volt ellenszenves mint Teresa.Akit még megemlítenék,az Minho.Most övé volt a vezető szerep,amit ki is használt.Azért volt amikor bunkónak tűnt,de nagyon jó beszólásai voltak.Őt bírtam a legjobban.

A könyv nagy részében csak futottak,meg gyalogoltak-ami nem meglepő,hiszen határidejük volt-de azért bőven volt durva csapásokban részük.Kezdve a fejletépő fémgolyótól a buggyantakon át egészen az undorító szörnyekig.Meg persze ott vannak a természeti csapások és a nagy hőség.Na meg kiderül az is,hogy nem csak egyedül nekik kellett túlélniük az útvesztőt.
Bár ebben a részben erősebb (vagy legalább is annak tűnik) Teresa és Thomas kapcsolata,mégis,a szerelmi szál még mindig háttérbe van szorulva,ami szerintem nagyon jó.

Igazából én csak ajánlani tudom.Még mindig izgalmas,fordulatos,nagyon jó folytatás.A végén pedig ismét van egy epilógus...

Összegezve:10/10

Read More

James Dashner :Az útvesztő

Kiadó:Cartaphilus
Kiadás éve:2012
Terjedelem:362 oldal
Sorozat:Útvesztő #1

"Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen."

„Üdv a Tisztáson!” 

KIS MÉRTÉKBEN ESETLEGES SPOILERT TARTALMAZHAT!

Véleményem: Hűha!Mit ne mondjak,sokkal jobb volt mint amire számítottam.Kicsit félve kezdtem neki,bár csak jó véleményeket hallottam,olvastam róla,de pont ezért féltem kicsit tőle.Hátha nekem nem fog tetszeni.

Szerencsére ez nem történt meg.Bár az eleje kicsit furcsa volt számomra,de a továbbiakban nagyon izgalmas és érdekes volt.

Thomas egy liftben ébred fel,majd a Tisztáson találja magát,amit hatalmas fal vesz körbe,aminek a kapui minden este bezáródnak.Nem mellesleg csupa fiú közt van,mindenféle korosztályból.Aztán az sem lényegtelen,hogy a keresztnevén kívül semmire sem emlékszik.Bár néhány emlékkép előjön neki,de nem tudja őket hová rakni.Nem tud velük mit kezdeni.
Vannak fiúk,akikkel összebarátkozik,viszont vannak,akik furcsán néznek rá és nem szívlelik.Az Útvesztőben pedig különös,félelmetes lények lakoznak,akiknek a szúrását csak ellenszerrel lehet gyógyítani.
Persze keresik a kiutat a Futárok,de ez elég bonyolult,hiszen a falak folyton mozognak,és mert rossz megoldást keresnek.

Igen.Már ez is furcsa.Nem hogy még a könyv többi része.Már mint a lehető legjobb értelemben furcsa: kiszámíthatatlan,egyedi,és ez aztán nem szenved hiányt a kalandból,izgalomból,és rejtélyből.

Végre egy olyan könyv,amibe van lány,még sincs a történetnek romantikus szála.(Igazából a "végre" nagyrészt nekem szól,mert,bár elolvasom a romantikus könyveket is,csak nem éppen  a kedvenceim.)

 A szereplőkről: Igazából nekem se Gally,se Alby,se Teresa,sőt annyira még Thomas sem volt szimpatikus.Chuck és Newt viszont számomra szerethető,szimpatikus karakterek voltak.

Ez pont olyan könyv,aminek az összefüggésein lehet gondolkozni,elmélkedni.Bár lehet,hogy később kezdhetjük újra a gondolkodást,és az összefüggések keresgélését,mert újabb információkra derül fény,esetleg romba döntve ezzel az eddigi elméleteinket.
Olvasás közben pedig bele is gondoltam,hogy milyen lenne,ha most így,ilyen fiatalon bezárnának egy ilyen útvesztőbe,amit falak vesznek körül,ahol szörnyek lakoznak,és egyáltalán nem vagyok biztonságban.Közben pedig az ég világon semmire sem emlékeznék,még a szüleimre sem.Hát,elég durva lenne...

Aztán a könyv végénél pedig már örültem,hogy kezdem ezt az egészet megérteni:hogy miért zárták be őket,hogy hol vannak,hogy kik azok az emberek.És már örültem,hogy "Éljen!Végre jó helyen vannak,biztonságban!",de aztán jött az a bizonyos epilógus,ami után újra összekeveredtem,és nem tudtam hirtelen,hogy akkor most mi van,és időbe telt mire rájöttem,hogy amit az epilógus előtt hittem,az ismét semmivé foszlott.
Ajánlani tudom csak,nekem nagyon tetszett.Úgy hogy most már jöhet a második rész is,már várom!

Összegezve:10/10

Read More