Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Kiadó:Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve:2014
Terjedelem:216 oldal
Sorozat:-

"Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban. Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad. Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát. Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű, hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus, hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az                                                  elfogadásról és a feltétlen szeretetről."

Véleményem:Ez a második könyvem az írónőtől.Először az Oh,boy!-t olvastam,ami nagyon nagyon tetszett,ezért mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet is.Jól tettem.

Őszintén szólva,az első pár oldal után megfordult a fejemben,hogy lehet hogy nem fog ez a könyv tetszeni.A szereplők,a témája miatt.Aztán elérkeztem odáig,hogy a képbe jön Enzo,Aria,Corentin és Emmanuel. Legfőbbként Enzo miatt kezdett egyre jobban érdekelni a könyv,mert ő egy igen fontos,és remekül megtervezett karakter.Na meg aztán a többieket is jobban meg akartam ismerni,és kíváncsi voltam,hogy mi lesz a történet vége.
Enzo már az elejétől fogva a kedvenc szereplőm volt,igazából megindokolhatatlan okokból.Tényleg,fogalmam sincs miért szerettem annyira.Ariat is szerettem.Kedves volt,és szimpatikus.Emmanuelt a kezdetektől nem bírtam.Nekem nagyon ellenszenves és idegesítő volt.Corentinről nekem valamiért folyton kicsi Neil jutott az eszembe(Scott Pilgrim kivételes átlagélete).Sutyit szerettem,mert olyan aranyos volt,és jópofa.Kléber nekem olyan semmilyen volt,nem szerettem különösebben,de nem is utáltam.

A cselekmény több szálon is fut:az egyiken Sutyit követhetjük figyelemmel,valamint Púpák urat,a másikon Enzot,és a reménytelennek tűnő próbálkozásait olvashatjuk,és van,ahol Kléber magánügyeit,és barátnőszerzésén mosolyoghatunk vagy éppen szörnyülködhetünk.
Egyébként ez a Pupák uras dolog tetszett.Mármint amikor Pupák úr beszélgetett Sutyival,ahogy rávette a csínyekre,ahogyan az érzelmeit kifejezte.

Ez egy nagyon jó könyv.Elgondolkodtató,szórakoztató,és valamelyest tanulságos is.
Elmeséli,hogy egy különös testvérpár,pontosabban az egyik tagja,milyen hatással van a négy,nem éppen példaértékű életet élő fiatalra,hogyan barátkoznak meg a Pupák úr nevű plüss nyúllal,és hogyan változtatja meg őket ez az egész változás..Annyit elmondhatok,hogy jó útra térnek,és a jó irányba haladnak.


Remek történet,remek szereplőkkel,remekül megírva.Kell ennél több?
Én csak ajánlani tudom,én nagyon szerettem.Csak ajánlani tudom mindenkinek,aki szívesen olvas ebben a témában.

Összegezve:9/10