 |
| Kiadó:Park Kiadó Kiadás éve:2010 Terjedelem:290 oldal Sorozat:- |
"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernseyről.A levél írója elmeséli,miért alakították meg a második világháború alatt,a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot,és hogyan segítette a sziget lakóit abban,hogy átvészeljék a háborút.Így kezdődik a szívet melengető,varázslatos kisregény,melyben levélváltásokból,apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt,embert próbáló története."
Véleményem: Szerethető történet humorral és egy kis szerelmi szövődménnyel megfűszerezve.A történet érdekes volt,már csak azért is,mert a második világháború után nem sokkal játszódik.
Az egész kapcsolat a szigettel úgy kezdődik,hogy Gurnsey egy lakosa,Dawsy Adams levelet ír a Londonban élő,álnéven híres újságírónőnek,Juliet Ashton-nak.Levelezésük kezdetén egy alkalommal szóba(pontosabban írásba) kerül a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság.Juliet kíváncsi lesz a társaság nevének eredetére.Miután kérdésére egy egész kis történettel válaszol Dawsey,Juliet elhatározza,hogy cikket fog írni róla,a többi lakos elmondásai/leírásai alapján.Idővel megszereti a sziget lakóit a levelek által,és meg is látogatja őket.
Mindeközben fény derül számtalan titokra,és új kapcsolatok szövődnek.Mindezt levelek formájában megírva.
Először elvoltam rettenve.Csupa leírás és elbeszélés,amikor én a párbeszédekkel teli történetek nagy kedvelője vagyok? Szerencsére ez nem okozott gondot,sőt még élveztem is.
Nagyon tetszett az,hogy kiderül,mi történt a német megszállás alatt a lakossággal.Mi mindenen mentek keresztül,a sok nélkülözés,keserűség.
Lehet hogy az én fejemmel van valami probléma,de én szívesen olvastam volna még több levelet Mark-tól.Ő volt az a szereplő,akit egyszerre szerettem is,miközben fejbe csaptam volna az arroganciája miatt.Valahogy úgy éreztem,hogy többet is meg szeretnék tudni róla,mint hogy gazdag,jóképű,jól öltözött "úriember" akiért rajonganak a nők.Ha nem lett volna annyira erőszakos és beképzelt,még szurkoltam is volna neki,hogy Juliet hozzá menjen.Csak hogy ott van az a bizonyos "volna" szócska.
Az egész történet alatt a kedvenc szereplőm Elizabeth volt.Igaz,hogy egyetlen levelet nem írt,sőt még személyesen sem találkozott vele Juliet,de mégis végig mindenhol ott volt.Mindenkinek jó emlékek fűződnek hozzá.Mindenki szerette,mert erős volt,bátor,és elképesztően jószívű.SPOILER!Mélyen lesulytott,amikor kiderült,hogy már meghalt egy koncentrációs táborban.Ez elszomorított.SPOILER VÉGE.
Bár a szerelmi szála kicsit esetlen és kiszámítható,attól függetlenül boldogsággal töltött el a végkifejlet.
Voltak részek,amiken eléggé csodálkoztam.A "ilyenebb" rész az volt amikor SPOILER!! kiderül,hogy Sidney homoszexuális.Én,amikor ez kiderült,tátott szájjal néztem magam elé.Egészen addig azt hittem,hogy Sidney "halálosan" szerelmes Julietbe,és esetleg ez valamennyire befolyásolja a történet menetét. SPOILER VÉGE.
Mindent összevetve tetszett.Rövid,hamar elolvasható regény,amin biztos jól szórakozik az olvasó.Ha nem is az egész könyvön,de legalább egy-egy részen.
Összegezve:9/10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése